Az estet Bach Húsvéti oratóriumának sinfonia tétele nyitotta a közreműködő zenészek tolmácsolásában. Botrágyiné Virágh Orsolya és – a koncert folyamán kimagasló teljesítményt nyújtó – Druzsin Barnabás fuvolán, Fleischer Bence és Botrágyi Károly trombitán, Dolhai Béla pedig orgonán szólaltatta meg az 1725-ben írt zeneművet, melynek témája Jézus üres sírjának megtalálása. A mű, bár oratóriumként hivatkoznak rá, inkább a kantáta dramaturgiai jegyeit viseli magán.
Jól rímelt rá Händel Messiásának „How beautiful…” kezdetű áriája Tóth Fanni Melánia előadásában, Szendrei Dávid Péter zongorakíséretével, melynek első sora a Rómabeliekhez írt levél 10. fejezetét idézi: „Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!”
Garai Fülöp (hegedű), Alszászy Sarolta (hegedű), Szekér Anna (ének), Yosuke Shimizu (cselló) és Szendrei Dávid (zongora) (Fotó/Forrás: Derzsi Nándor)
Nem ez volt a koncert egyetlen Messiás-részlete: az „I know that my Redeemer liveth...”, a harmadik rész kezdőáriája Jób könyvéből idéz: „Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. / Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent”, de reflektál a Korintusiaknak írt I. levélre is: „De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül”. A gyönyörű ária Szekér Anna előadásában csendült fel.
Az est egyik leginkább magával ragadó előadását a közönség is hangos tapssal jutalmazta.
César Franck eredeti utasításához hűen orgona mellől szólalt meg a Panis Angelicus Potyondi Anett tolmácsolásában. Az emelkedett hangvételű ária után feloldásként hatott egy Mozart-mű, a Tu virginum corona az Exsultate, jubilatéból. Garics Laura mellé négytagú zenekar is társult: Alszászy Sarolta és Garai Fülöp hegedűn, Yosuke Shimizu csellón, Gavrucza-Nagy Pál pedig zongorán kísérte a Zeneakadémia hallgatóját. Hasonló szerepet töltött be Pergolesi Stabat materének ,,Quae morebat et dolebat…” kezdetű tétele, melyet Fodor Ilka Borbála adott elő.
Garics Laura (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
A különleges hangú énekesnő nem sokkal később hangszeres tudását is megmutathatta: Papp Zoltán Bence Bach-basszusáriáját, az 159-es kantátából ugyanis Garai Fülöp hegedűjátéka mellett ő kísérte zongorán. Bán Balázs is Bachtól választott egy basszusáriát – mindkét zenemű a koncert technikásabb darabjaihoz tartozik –, ezúttal a „Quia fecit mihi magna…” hangzott el a zeneszerző legnépszerűbb liturgikus alkotásából, a Magnificatból.
Bár nem ez a Magnificat legismertebb része, mégis magán hordozza a mű jellegzetes, bárhol felismerhető stílusjegyeit.
Ugyan a meghívott zenészhallgatók alapvetően az énekesek kíséretét biztosították, a csellista Yosuke Shimizu – aki hatéves kora óta a cselló megszállottja – és a trombitán játszó Fleischer Bence az egyes blokkokban szólóban is bemutatkozhatott – utóbbit Váray-Major Zsófia kísérte zongorán. Mindketten nehezebb darabot választottak erre az alkalomra: Bach C-dúr csellószvitjét és Fasch D-dúr Trombita concertóját is kitörő örömmel fogadta a közönség.
Fleischer Bence (Fotó/Forrás: Derzsi Nándor)
A zárásként a koncertet szervező Dolhai Luca énekelt a Húsvéti oratóriumból, a „Seele deine Spezereien…”-nel keretet adva a másfél órás örömzenének.
Mellette Druzsin Barnabás fuvolajátékával egyenrangú partnerként tudott jelen lenni.
Az estnek azonban ekkor még nem volt vége, a műsor egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a növendékek és a közönség együtt énekelték el a Rejtsd most el című dalt, majd Lucát meglepve a fellépők virággal köszönték meg a munkáját.
Druzsin Barnabás (fuvola), Dolhai Luca (ének) és Dolhai Béla (zongora) (Fotó/Forrás: Derzsi Nándor)
Fejléckép: A húsvéti koncert fellépői (fotó: Derzsi Nándor)
hírlevél
