Wolfgang Rihm 1952-ben született Karlsruhéban. Szülővárosa zeneművészeti főiskolájának elvégzése után Karlheinz Stockhausennél folytatta tanulmányait. Mindössze huszonkét éves volt, amikor Morphonie című darabjával felhívta magára a nemzetközi kortárs zenei élet figyelmét, ezután számos műre kapott megbízást. 1978-ban kezdett tanítani a Darmstadti Nyári Akadémián, ebben az időben a New Simplicity (Új Egyszerűség) zeneszerzői irányzat képviselőre lett.
Bár számos komponista hatott rá (például Luigi Nono vagy Helmut Lachenmann), pályája során mindvégig karakteresen egyedi hangot képviselt,
és új darabjaival mindig tudott meglepetést okozni.
Rendkívül termékeny alkotó volt, ötszáznál is több művet komponált, de a legnagyobb hírnevet az operái hozták meg számára, korai kamaraművétől, a Büchner drámáját feldolgozó Jakob Lenztől kezdve a Nietzsche nyomán írt Dionüszoszig. A Lucerne-i és a Salzburgi Fesztivál rezidens zeneszerzője is volt, a jövő évadban pedig ezt a pozíciót a Berlini Filharmonikusoknál töltötte be volna.
Tanári munkája során is jelentőset alkotott, olyan zeneszerzők kerültek ki a keze alól, mint Jörg Widmann vagy Illés Márton.
Munkássága Magyarországon 2017-ben az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvány mesterkurzusán került fókuszba, ám maga a komponista nem tudott jelen lenni. Wolfgang Rihmet rendszeresen emlegették korunk legnagyobb európai zeneszerzőjeként.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Wolfgang Rihm (forrás: Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány)
hírlevél
