A műsoron természetesen Haydn, aki 1766-tól dolgozott itt, a fertődi Esterházy-kastélyban, és ő vezényelt a Marionettszínház avatókoncertjén is, 1773-ban. Akkor nem más, mint Mária Terézia volt a közönség legnagyobb becsben tartott tagja. Ma a zene már nem csak a nemeseké, hanem mindenkié, a koncert, ahogy a Klassz a pARTon fesztivál összes előadása, ingyenes a nagyközönség számára.
Haydn zenével kezdődött a műsor, A lakatlan sziget című operával – amelyet természetesen itt mutattak be, Eszterházán 1779-ben –, pontosabban az opera „Sturm und Drang”-stílusú nyitányával. Hiába, hogy a zenei klasszika terméke ez a darab, leginkább ez az elő-romantikus mozgalom határozza meg a hangját: izgalmas, viharszerű, vérbő zene tele meglepetéssel, amelyet a Budapesti Vonósok nagy játékkedvvel és energiával adtak elő.
Csővári Csilla és a Budapesti Vonósok (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka / Klassz a parton)
Mozart lírai koncertáriáját a nevető tavaszról (Schon lacht der holde Frühling, K. 580) Csővári Csilla szólójával hallottuk. Nem titok, hogy a dirigens felesége az énekesnő, aki évek óta német operaszínpadokon dolgozik.
Könnyed csengésű hanggal bír, ami nélkülözhetetlen egy ilyen mozarti derűvel teli áriában,
s hogy a záróütemek előtt bravúr se maradjon el, a legmagasabb D''' hangot is erőlködés nélkül énekelte ki.
A zongoránál Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka / Klassz a parton)
Az est főfogása Beethoven III. zongoraversenye volt a fesztivál házigazdájának, Érdi Tamásnak szólójával. Amikor ez a c-moll versenymű megszületett és a szerző előadásában bemutatták – 1804-et írunk –, sokan hasonlították Mozart koncertjeihez. Maga Beethoven nagy rajongója volt idősebb pályatársának, s micsoda véletlen!, épp Mozart K. 491-es jegyzékszámú c-moll zongoraversenyét tartotta nagyra.
Érdi Tamás a concerto lírai oldalát domborította ki, egy olyan tiszta, mélyen zenei játékmódot hallottunk, amely az első hangoktól kezdve bevon, magával ragad. Különös gyengédséggel szólt az első tételben a rekapitulációs szakasz, majd az észrevétlen c-moll moduláció, a kadencia embert próbáló futamai pedig már-már impresszionista asszociációkat okoztak. Érdi Tamásnak az olyan szakaszok persze, amelyek nagy távokat jelentenek a manuálon, nagyobb nehézséget okoznak, mint egy látó művésznek, ennek nyomát azonban nem hallottam. Arra viszont felfigyeltem, hogy máshova estek a hangsúlyok az ő előadásában, mint amit megszoktam számos interpretációt hallgatva. Sokkal érzékenyebben szólt némely frázis, varázsuk volt a hangoknak, és ezáltal a versenymű új arcát mutatta. A rondóformájú zárótételben például a szerencsés tempóválasztásnak örültem:
a szólista nem a sebességgel igyekezett elvarázsolni a hallgatóságát, hanem a hangok szép megformálásával.
Káli Gábor és Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka / Klassz a parton)
És muszáj arról is írnom, hogy a Budapesti Vonósok kiválóan szólt egész este. A prímszólam finomságokra fogékony játéka az egész együttes hangzásának a lelke (koncertmester: Németh Mátyás), és azt hiszem, a széphangzás katalizátora volt Káli Gábor karmester is. Már a próbán feltűnt, hogy amit Káli Gábor karmester a korábban adott interjúban elmondott, nem mesebeszéd. Úgy fogalmazott: „Végsősoron minden egyes ütemhez a megfelelő mozdulatokat kell megtalálni, mivel minden ütemben más zene van” – mondta a karmesteri munkáról, és valóban így vezényel: rendkívül kifejezően, változatos mozdulatokra, gesztusokra fordítva a zene nyelvét. Nem az a fajta karmester, aki megfogadja a Richard Strauss-i elvet („ne a karmester izzadjon, hanem a közönség”) – szerencsére. Még arra is hajlandó, hogy grimaszoljon, ha egy-egy olyan frázis van a kottában, amit érdemes humorral megragadni. Az is hallatszik, hogy minden egyes hanggal kapcsolatban elképzelése van, és mindent megtesz azért, hogy az együttest örömteli játékra ösztönözze. És még valami feltűnt a rövid idő alatt, míg a próbába belehallgattam: ő egy olyan karmester, aki tisztelettel, a pozitívumokat kiemelve beszél a zenekarral. Jó lenne több itthoni koncerten találkozni a nevével.
Csővári Csilla (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka / Klassz a parton)
A koncertet Csővári Csilla és Érdi Tamás közös előadása, az A csitári hegyek alatt zárta Kodály feldolgozásában. Ez egyben a nyár leghosszabb, mintegy 45 hangversenyt magába foglaló klasszikus zenei fesztiváljának végét is jelentette. „Egyik hajlik vállamra másik a babáméra. / Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.”
A fesztiválról szóló további cikkeinket itt olvashatja!
Klassz a pARTon! 2020
A fesztivál kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt.
hírlevél
