A Radnóti Színház közleménye:
„Megrendülve és fájó szívvel tudatjuk, hogy Csomós Mari, a Radnóti Színház tagja és a Nemzet színésze ma csendben, hosszú betegség után elhunyt” – olvasható a Radnóti Színház közösségi felületén.
Ma este Futótűz van. Hát… ezt a napot választotta a távozásra. Ebben az előadásban lépett utoljára színpadra a nagymama, Nazira szerepében.
Ma mindannyian máshogy játszunk majd, ott leszel velünk nehéz szívünkben a színpadon, és ott maradsz a lelkünkben örökre.
Született művész és színésznő volt, még nem tudjuk, mit kezdünk e tátongó hiánnyal.
Szeretett társulata most csak csendesen búcsúzik tőle, vigaszul a te mondataidat idézzük.
“Mindig lesz olyan ember, aki odaáll egy gyertya mellé, egy három deszkából összeácsolt valamire, és elkezd mondani egy verset – és lesznek, akik hallgatják. Lehetetlen, hogy ne legyen színház.” (Csomós Mari)
Kapcsolódó
„Amire visszanézek, az az életem” – Csomós Mari 80 éves
Ma ünnepli 80. születésnapját Csomós Mari színművész, Kossuth- és Prima Primissima díjas érdemes művész, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki nem szívesen ad interjút. Egyik ilyen ritka alkalomból megjelent beszélgetéséből szemezgettünk.
„Utálom, amikor azt mondjuk így, a hatvanon túl, hogy mert mi akkor még fiatalok voltunk, de tényleg azok voltunk! Futottunk, az Állatkertig meg vissza, és nagyon szerettük Böbe majmot – nyilatkozta Csomós Mari egy 2006-os interjúban, Canjavec Juditnak. – Reggelente Veszprémben voltam, aztán jött Kecskemét, majd Szolnok. Tizennégy esztendőt töltöttem vidéken. Annak idején legendás volt a kaposvári teátrum, és akkor Szolnok is az volt. Valami új kezdődött, valami másfajta színház. Majd Székely Gábor és Zsámbéki Gábor fölkerült Pestre a Nemzetibe, és én is velük mentem. Utána jött a Katona József Színház” – aminek Csomós Mari egyik alapító tagja volt. Onnan 1994-ben ment át a Székely Gábor vezette Új Színházba, majd
1997-ben leszerződött a Radnóti Színházba, amelynek haláláig megbecsült tagja volt.
Itt olyan fontos főszerepeket játszott Valló Péter, Jordán Tamás, Zsótér Sándor és mások rendezésében, mint a szenvedélyes Martha (Albee: Nem félünk a farkastól), az élveteg Gurmizsszkaja (Osztrovszkij: Erdő), a ravasz Máli néni Füst Milán darabjában, az öregasszony (McDonagh: A kripli) vagy Bertha Mason (Brontë: Jane Eyre).
Csomós Mari A játékos című előadásban (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Radnóti Színház)
A színpad mellett a film sem volt idegen tőle, szerepelt egyebek között az első Jancsó-filmekben, Rényi Tamás Makrájában, a 141 perc a befejezetlen mondatból című alkotásban, a Jadviga párnájában, az Egyszer élünkben és a Presszóban. Számtalan tévéfilmben alakította a legkülönbözőbb női sorsokat, ilyen volt a Tóték, a Cserepes Margit házassága, a Nyolc évszak.
Pályája során szinte minden elismerést elnyert: Kossuth-díj, Jászai Mari-díj, Kazinczy-díj, Magyarország Érdemes Művésze díj, Aase-díj, Színikritikusok Díja, Radnóti-díj, Prima Primissima díj, Hazám-díj. 2017. március 27-én, a színházi világnapon választották a Nemzet Színészévé, Berek Kati helyére.
„Minden szerepemben van belőlem valami.
Azt hiszem, kívülről nézve, én egy szomorú bohóc vagyok.
De nagyon szeretek vígjátékot is játszani. S ilyenkor rendszerint rám szoktak csodálkozni” – mesélte az interjúban, ahol arról is beszélt, mennyit lehet tanulni a szerepekből. – „Nagyon sokat! És egy szerep sokat is ad! Van úgy, hogy elolvasok egy darabot, s elkezdem dédelgetni. Leülök elé, nézegetem, aláhúzogatom a szerepem, és bizony a példány egy idő után kissé elhasználttá válik. Van olyan is, amikor egy feladat kevésbé érint meg, vagy nem érzem, nincs kedvem hozzá. Akkor valahogy nem akaródzik, s halogatom, hogy majd holnap, majd utána. Ilyenkor keresek benne valamit, amiért szerethetem.”
Csomós Mari (Fotó/Forrás: Dobos Tamás / Radnóti Színház)
Hámori Gabriella nyilatkozta egyszer, hogy Csomós Mari a példaképe. Többek között azért, mert – a szakmai kiválóságon túl – sohasem smúzolt díjakért vagy szerepekért, hanem keményen megdolgozott a sikeréért, és ez szerinte becsülendő és követendő példa. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés, miből merít erőt az, aki a nehezebbik utat választotta. „Nem tudom.
Erre szokták mondani, hogy talán a gesztenyefa, a szülői ház, meg a diófák a kertben... De azok a fák ott nőnek, nekem viszont itt kell fölkelnem minden reggel.”
Arra a kérdésre, szeret-e visszanézni az életére, a következő szavakkal felelt: „Talán jobban járnék, ha nem néznék vissza. De amire visszanézek, az az életem.”
Fejléckép: Csomós Mari (fotó/forrás: Falus Kriszta / Radnóti Színház)
hírlevél
