Zenés színház

Baráth Emőke, a jó hír vivője

KULT50: Baráth Emőke
2018.10.14. 11:20
Ajánlom
A tehetséges és gyönyörű szoprán első nemzetközi sikerét egy nadrágszerepben aratta a Julius Caesar Sestójaként. Baráth Emőke a KULT50-ben megjelent portréja.

A 2018 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

Szerencsés véletlen folytán egymás mellett ültünk a minap Baráth Emőkével egy Händel-koncerten. Vagy a szerencsést akár vissza is vonhatom, mert nem jöttem rá, hogy mellette ülök, csak egy elegáns, finom illatú nő volt, aki viszont a tapsnál félredobva minden rezerváltságot, úgy bravózott az énekeseknek, torkaszakadtából, mintha nem is ez volna a foglalkozása. Akkor jöttem rá, hogy aki mellettem ül, körülbelül a leghíresebb aktív magyar énekesnő, Baráth Emőke.

Akárki akármit is mond: ez nem szokványos.

Nem azért, mert egy énekesnőnek elvben minden énekesnő a vetélytársa – éppenséggel azt is érezhetné, hogy azok ott helyette vannak fenn a pódiumon –, hanem mert egy profi zenész sokszor arra sem hajlandó, hogy a többieket meghallgassa. Ha udvariasak akarunk lenni, akkor azért, hogy az interpretációk ne zavarják egymást, ha nem vagyunk udvariasak, akkor meg azért, mert foglalkozik ő eleget a zenével életvitelszerűen. Nyolc óra munka után hogyan lehetne nyolc óra szórakozás a zene?

Baráth Emőke

Baráth Emőke (Fotó/Forrás: Böröcz Balázs)

Mi, magyarok szeretünk magunkra úgy gondolni, mint különlegesen tehetséges nemzetre, sportolóink, tudósaink, művészeink ott vannak mindenütt. Tényleg? Hány magyar énekes van ott mindenütt? Igen, volt egy Sass Sylvia, volt egy Marton Éva, egy Rost Andrea. Mintha valaki mindig vitte volna a jó hírünket, itt is van oktatás és művészet. Hírmondók, híréneklők. Most épp Baráth Emőke a jó hír vivője, de ez szörnyű munka, szörnyű kitartást és állhatatosságot követel. Húsz meghallgatást, ahol azt mondják, köszönjük, majd értesítjük, és utána egyet, ami után tényleg értesítik az embert. Baráth Emőke történetében is tagadhatatlan szerepet játszott a szerencse, hogy a barokk zenélés egyik nagy öregfiúja, Alan Curtis meghallotta őt énekelni. És, ahogy Baráth Emőke mondja, vannak ilyen mesterek is. Akik nemcsak azt hallják, ami megszólal, hanem azt is, ami megszólalhat. Ami benne van a hangban, a személyiségben – az indulatot, akarást. A jövőt, azt hallják, és ha hallják, ki is bontják.

Ez az, ami tényleg csak a szerencséseknek adatik meg. Mert az már nem szerencse, ha valaki élni is tud a lehetőséggel, és amikor énekelni kell, úgy énekel, hogy a mester kénytelen legyen gratulálni saját magának: már megint igazam volt.

Azóta Baráth Emőke a barokk zenét játszó operaházak csillaga lett, mellékszereplőből főhősnővé vált, már nem csak tehetséges kezdő, akinek egyszer, egy szép napon majd eljön az ideje. Most van itt épp az ő ideje. Amikor Mozartot énekelt a Theater an der Wienben, rajongott érte a közönség. És minden oka meg is volt rá: nemcsak szép hangokkal, de élettel telt meg a színpad tőle. Mindezt, a színpadi jelenlétet, mesterséget a gyakorlatban sajátította el, a Zeneakadémiát nem operaszakon végezte el. Glyndebourne-i fellépésétől ájuldozott a kritika. De nem kell feltétlenül utánautazgatni, itthon is előfordul ő, a Müpában most tavasszal játszott Monteverdi-opera, az Orfeusz és Euridiké énekesei között messze ő volt a legkiegyensúlyozottabb.

Ránéznek az emberek, és azt mondják: könnyű neki. Ilyen hanggal, és hozzá ilyen külsővel.

Ez a mai operajátszás épp neki kedvez, egyrészt mert előveszik a barokk műveket, másrészt mert annyira fontos lett a megjelenés is, az illúzió.

Biztosan így van. Csak hát az első nagy, nemzetközi siker a Julius Caesar Sestója volt. Az meg pont nadrágszerep, lehet bármilyen szép a lány, ha egyszer fiút kell énekelnie! Amúgy is lemezen jelent meg, inkább a fülnek szól, mint a szemnek. Ha megnézzük a Junior Prima díjas szoprán sikeres kollégáit, azért nem mindegyik bombázó. Vagy ha megnézzük a régi idők énekeseit: Maria Callas se volt épp csúfság. Egyszerűbb talán elfogadni, hogy vannak tehetséges emberek, akiknek épp minden összejön. Nincs ezen mit szégyellni.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron második alkalommal jelent meg a hazai médiapiac egyedülálló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunkban megismerheti a beválogatott alkotókat.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, rendelje meg online, ide kattintva>>>

„Az ösztöneimre hagyatkozom”

Kapcsolódó

„Az ösztöneimre hagyatkozom”

A Kult50 idei kiadásában helyet érdemlő Baráth Emőke a 17-18. századi énekesrepertoár specialistája. Tőlünk nyugatabbra többen ismerik, mint itthon, a váci Régi Zenei Napokon arról kérdeztük, hogy miként szerelmesedett bele ennek a kornak a muzsikájába.

Programkereső

Legnépszerűbb

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Ők az Operaház új örökös tagjai

Új örökös tagokat köszöntöttek, házi díjakat és ötven lemezt tartalmazó CD-gyűjteményt adtak át a magyar opera napja alkalmából szombaton a fővárosi Erkel Színházban.
Zenés színház interjú

„A Fidelio egy feminista opera”

November 3-án Beethoven egyetlen operája, a Fidelio kerül a Müpa színpadára. A produkció rendezője, Gábor Sylvie úgy véli, hogy a főhősnő, Leonora a zeneszerző nőeszménye lehetett.
Zenés színház operett

A magyar operett napján művészeit díjazta az Operettszínház

A magyar operett napján egy gálaműsor keretében művészeit díjazta az Operettszínház. Az eseményen részt vett Kálmán Imre lánya, Kálmán Yvonne is.
Zenés színház évforduló

Aki megújította a bécsi operettet: Lehár Ferenc

Hetven éve, Kálmán Imre 66. születésnapján hunyt el Lehár Ferenc, a magyar operett egyik legnépszerűbb zeneszerzője. Ezért ünnepeljük október 24-én A magyar operett napját.
Zenés színház interjú

Gubik Petra: Van egy ösvény, amiről nem szeretnék letérni

Junior Prima Díjat nyert idén Gubik Petra, akinek a nevét öt éve ismerte meg az Operettszínház közönsége: miután debütált Esmeralda szerepében, további főszerepek találták meg. Scarlett O’Hara, Frida, Réka – úgy véli, mindegyikben más arcát mutathatta meg a közönségnek.